Zách Klára
Quelle: Spotify
Rossz idõket érünk
Rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!
Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szõke, leány, barna
"Királyasszony, néném
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!
Beteg vagyok érte
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!"
"Jaj! öcsém, Kázmér
Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
Félek, bizony gyász ér!
Sietõs az útam
Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra." -
Megyen a királyné
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szũzek
Mind követik nyomba
Könyörögne, - nem tud
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni?
"Eredj fiam, Klára
Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplõn
Ha nem a diványon."
Keresi a Klára
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Keresi a Klára
Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
De hiába várja
Vissza se megy többé
Deli szũzek közzé:
Inkább menne temetõbe
A halottak közzé
Inkább temetõbe
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
Õsz atyja elébe!
"Hej! lányom, lányom!
Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre
Mondd meg, édes lyányom."
"Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem...!"
Harangoznak délre
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe
A király elébe
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja - volt kezébe'
"Életed a lyányért
Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért
"Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek
"Hamar a gazembert...
Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. -
"Véres az ujjad
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nõm
Fájdalom díjába?"
"Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
A másik kettõért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!"
Rossz idõket érünk
Rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat! -
Clara Zách
The garden of the queen
Blooms over night all green;
Here a white rose, there a red rose —
Brown maids and blonde are seen
"Dame Queen, my sister dear
For heaven I pray thee, hear;
This brightest red rose of thy maids
My heart I would hold near."
"Ill is my heart for her
For her doth beat and stir;
If I should die. this fairest flower
Hath caused my sepulchre."
"Hear, Casimir, I say;
I cannot give away
Her for a hundred — I am wroth —
Some woe I dread to-day
"Now must I wend my way
At early mass to pray
If thou art sick, thy heavy head
Here on my cushion lay."
The queen thus goeth straight
Unto the church in state;
The lovely flowers, her virgins fair
Attend on her to wait
Fain would she pray, but, lo!
She cannot now do so
Her rosary she hath forgot;
Who now for it will go?
"Go, bring it Clara dear
It is my cushion near
Or in the oratory which
My daily prayer doth hear."
9-10
Clara for it hath been
Gone full an hour, I ween;
And in the church, while she doth search
In vain doth wait the queen
She cometh back no more
Unto the virgin corps:
Rather would she among the dead
Lie cold and shrouded o'er
Rather into the tomb
Into black earth's gloom
Than in her gray-haired father's hall
Would she her place resume
"My child, my daughter, say
What troubleth thee, I pray;
Come to my breast and there confide
And wipe thy tears away."
"Father, it may not be;
Ah, what shall come to me!
Let me embrace thy feet, and then
Cast me off utterly."
The noon bell's strident peal
Calls to the royal meal;
Just as Felician goes to meet
His King, but not to kneel
His King indeed to meet
But not with him to eat
A direful vengeance he hath vowed
His sword gleams as with heat
"O, Queen Elizabeth!
I come to seek thy death
For my child's wrong" — her fingers four
He cuts as this he saith;
"For mine, thy children twain
Louis and Andrew, slain
Shall be!" But then Gyulafi stays
The sword from further stain
"Quick to the rescue, men;
Cselényi, come!" and then
Felician soon the minions round
Seize and disarm and pen
"Thy fingers bleed I see
For naught this shall not be!
What dost them ask, most gracious queen
For this hurt done to thee?"
"For my first finger there
I ask his daughter fair
And for the next his knightly son's
Dread death shall be my care
"Then for the other two
His son-in-law shall rue
And daughter; in his race's blood
My hands I will imbrue."
An evil day draws nigh;
Ill stars gleam in the sky;
Protect our Magyar fatherland
From ill, O God on high!
Zeige deinen Freunden, dass dir Zách Klára von Dalriada gefällt:
Kommentare